A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
Dolgozz, de ne nagyon sokat. Annyit éppen, amennyi kell ahhoz, hogy úgy élhess, ahogy kedvedre van.
Csak aki meghalt, az a miénk, csak az a miénk, amit elveszítettünk.
Szeretem a furcsa embereket. (…) Ezen a világon sokan vannak, akik fapofát vágnak, normális életet élnek, s közben teljesen megbízhatatlanok.
Néha csak illúziók segítségével őrizhetjük meg az ép eszünket.
Az a furcsa, hogy az ember megéri azt, amikor szeretik, de rettenetesen nehéz valakit találni, aki ki is bírja, el is viseli, hogy szeressék.
A trónon ülni ezerszer nehezebb, mint megszerezni azt.
Van-e gyalázatosabb, mint a nyugalom küszöbén aggódni?