Apám (…) két dologra tanított: az egyik, hogy elégedjem meg kevéssel, és minden erőmből segítsek másoknak; a másik pedig, hogy csináljam jó kedvvel azt, amit amúgy is csinálnom kell.
Nemcsak azért vagyunk felelősek, amit teszünk, hanem azért is, amit nem teszünk meg.
A távollét csökkenti a közepes szerelmet – gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.
Legyen meg az önfegyelmed arra, hogy megtedd az apróbb dolgokat, melyeket nem szeretsz, azért, hogy életedet olyan dolgokkal tölthesd el, melyeket nagyon-nagyon szeretsz.
A hibák majdnem mindig könnyebben megbocsáthatóak, mint a módszerek, melyekkel takargatni próbálják őket.
A magány nem életforma, hanem magának az életnek a része.
