Az ember nem tanul igazán sokat abból, ha önmagát hallja beszélni.
Az ember azt szereti, amit lehet, ahogyan lehet, és azzal, amije van.
Az erény éppen abban mutatkozik meg, ha az embernek módja és hajlama van a bűnre, mégsem vétkezik.
Aki jobban szeret, az alulmarad, és szenvedni kénytelen.
Meg is állapítottam, hogy egy tanárnak ki sem kell nyitnia a száját, ha „érdekes” akar lenni: elég, ha figyelmesen hallgat.
Sok millió apró döntés (…) befolyásolhatja az utat, és vele együtt a jövőt.
Mindenki örül, amikor látja, hogy az erőfeszítései megtérülnek. A nehezen vagy kellemetlenül megélt pillanatok szempillantás alatt foszlanak köddé, amint a befektetett erőfeszítéseink megtérülnek.