Az embernek eléggé szeretnie kell az életet, amelyet választott, hogy végül a magáénak mondhassa: és én szeretem is.
Megbecsülés, fény rang, dicsőség – bármily nagy értéket látnak mögöttük a többiek, tudd, hogy az emberség mindegyiknél nagyobb.
Az istállóba döglött lófejet tégy, hogy az ördög a ló sörényeit ne bontsa össze, s ha összebontotta, balkézzel bontsd ki s többet nem bontja össze.
Nem látni azt, akit szeretünk – elvonási tünetekkel jár. Egész testével érzi az ember, hiányzik valami alapvető, mintha nem tudnál többé lélegezni vagy járni. Minden másnak csökken a jelentősége.
Aki nem tanul a múltból, azzal bűnhődik, hogy megismétli a régi tévedéseit.
