Jobbra vágyunk, mert ahol vagyunk, ott nem jó nekünk. Valami mindig hiányzik, még a legszerencsésebb életekből is. És ami hiányzik, az – figyeld meg – mindig a legfontosabb.
Az embert semmi nem jellemzi olyan jól, mint az a könyv, amely legelőször rabul ejti a lelkét.
A rab ember mindig eszményíti a rabságát.
Intenzív vágyat érzek, hogy visszakerüljek az anyaméhbe – bárkiébe.
Megfigyelte, hogy az események gyávák: egyenként nem történnek meg, csak csoportosan, bandában mernek rárontani.
Én már ilyen vagyok. Vagy rögtön felejtek, vagy egyáltalán nem felejtek.