A bölcs lelke olyan, mint a hold fölötti világ, mindig derült.
Sokan nem tudják azt, hogy mindenki csak annyi tiszteletet, szeretetet, megbecsülést kap a másiktól, amennyit önmagának ad.
Az ember arra ítéltetett, hogy újra és újra elkövesse hibáit, mert csak a tapasztalatból hajlandó okulni.
Változás addig senkinél sem következik be, amíg az élet keményen be nem húz neki.
A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.
Nincsenek második lehetőségek az elszalasztottak helyett.
Megtanulni élni, annyit tesz, mint megtanulni szabadnak lenni. És szabadnak lenni annyit tesz, mint elfogadni a dolgokat úgy, ahogy jönnek.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.