A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.
Semmi sem olyan hétköznapi, mint a vágy, hogy ne legyünk azok.
Az élet egy nagy meglepetés. Miért ne lehetne a halál még nagyobb?
Sohasem ennék meg élőlényt (…). Ugyanannyi lélek van bennük, mint bennünk. Illetve talán több is.
Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!
Nagyon könnyű sírni, ha egyszer rájövünk az igazságra: mindenki, aki számít, előbb-utóbb elhagy vagy meghal. Bizonyos idő után minden ember túlélési esélye eléri a nullát.
Még nem dőlt el a kérdés, vajon az őrültség nem a legmagasabb rendű intelligencia-e.