A szerelemhez vezető út nagyon nehéz. (…) Mert ez az út vagy az égbe röpít, vagy a pokolba taszít.
Vannak pillanatok az életben, mikor nincs más lehetőség, mint elveszítsük a fejünket.
Akit szíve vezérel, tévedhet, de véglegesen el nem téved.
Nincs szükséged kardra, hogy a virágokon átvágd magad.
Ha egy lány sok fiútestvér között nő fel (…), óhatatlanul megtanulja elviselni a pofonokat, nem bőg mások előtt, és még annál is keményebb, mint amennyire elvárják tőle.
Különös, milyen csönd tud lenni egy házban, amelyet otthagyott a család.