Embernek lenni nehéz, de másnak lenni nem érdemes.
Sem a bölcsek, sem a gazdagok nem segíthetnek azon, aki elmulasztja, hogy saját magán segítsen.
Minden segítségnek örülni kell, ha az ember gégéjét szorongatják.
Mi magunk találtuk ki és építettük ezt a mókuskereket, csakis mi tudjuk megszüntetni.
Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi.
Az ember hivatása, hogy megismerje az igazságot, szeresse a szépet, kívánja a jót, és cselekedje a legjobbat.
Cselekedeteinkkel és az általuk megteremtett történetekkel mi magunk adunk értelmet az életnek.