Az Emberiség Koponyáján
a Szerelem űl,
fenn trónol, vigyorral a száján
és szemtelenül.
Ha az ember odaadja valakinek a szívét, és ez a valaki meghal, akkor magával viszi a szívünket? Az ember meg itt marad, lyukkal a mellkasában, és ezt a lyukat nem tudja semmivel sem kitölteni?
Ha egy életen át ugyanazt teszed is (…), legalább ne mindig ugyanúgy tedd.
Egy tömeg közepén is érezheti magát magányosnak az ember.
Az ifjúkori romantika megköveteli, hogy radikálisak legyünk.
Látogass el egy helyre, ahonnan pazar kilátás nyílik a természetre.