Míg az ember életben van, addig van remény. És amíg remény van, addig eltökéltség is van.
Az élet kísérlet arra, hogy az ideálból valóság legyen.
Ha élünk, akkor vágyunk. És aszerint ítéljük az életet jónak vagy rossznak, hogy vágyunkat édesnek vagy keserűnek hisszük.
A kétségbeesés meglepő teljesítményre teszi képessé az embert.
Miért is viseljük ilyen megadással ezt a végtelen szadizmust, ami sorsnak becézi magát?
Sebet gúnyol, kit seb nem ért soha.
A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.
Minél jobban szeretünk egy emléket, annál erősebbé és különösebbé válik.