A dolgok sohasem mentek, és soha nem is mehetnek se jobban, se rosszabbul – az éhség, a szenvedés és a csalódás (…), az élet megváltozhatatlan törvényei.
A hajnal mégis az emberek örök reménye.
Kihúztam magam, és elindultam, hogy szembenézzek a sorsommal – miközben a végzetem rendíthetetlenül jött mellettem.
Nekem azt tanították, hogy a haladás útja se nem gyors, se nem könnyű.
Nem akarok része lenni ennek a kiábrándító rendszernek.
A siker csupán kísérőjelenség. Sosem szabad céllá válnia.
Aki megérzi a szelet, ne szélfogót építsen, hanem szélmalmot.
Nem szerethetlek, ha magamat nem szeretem. Az „együtt” boldogságát nem tudja megélni az, aki a sajátjáról lemond.