A sors keresztúthoz hasonlít, az irányválasztás mindig félelmetes.
Nem mindegy, hogy mi célból hazudunk: hogy megőrzünk, vagy elpusztítunk-e vele valamit.
Az ember mindig többet tanul a maga kárán, mint azon, ha más tanácsára a helyes utat választja.
Nincs annál rosszabb, mint ha már semmi más nem szeretnél lenni, csak az, ami voltál!


Meghalni csak emberek tudnak, de benne nem volt már semmi emberség.
A barát nem más, mint vágyunk beteljesülése. A barátunk az a szántóföld, amelyet szeretettel vetünk be, s amelyből hálát aratunk le. Ő menedék, vagy akár mentőöv. Ő az, akihez fordulhatunk szükség esetén, és nála találunk megnyugvást.
Adj erőt, hogy nyitott maradjon a lelkem, és ne legyen fontosabb számomra a saját bánatom, mint más emberek szenvedései.