Minden ember hold: megvan a sötét oldala, amit sose mutat meg senkinek.
Vendégségben dicsérd meg az ételt!
Ilyenek a lélek kimeríthetetlen ábrándjai. Minden szerencsétlenség, még a legkritikusabb pillanatban is, átcsillantja sötétjén a remény csodálatos sugarait.
Az idő mindent fölfedez, semmit sem hagy rejtve, de napfényre hozza, még ha a föld mélységes mélyébe rejtőzött is.
Bármily csalóka is a remény, mégis kellemes úton vezet el bennünket a tévedés birodalmába.
Csoda az, ami bennünk és körülöttünk van – de nem vesszük észre. Amíg éljük, azt hisszük, természetes… Csak amikor elmúlt már, döbbenünk rá, hogy csodában éltünk. Utólag. De akkor már késő.
Nem vagy köteles hasonlítani arra a képre, melyet mások alakítottak ki rólad.