Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.
Sose akarj többet tudni a kelleténél! (…) Minél kevesebbet tud az ember, annál gondtalanabbul él. A tudás szabaddá tesz – de boldogtalanná is.
Aki nem veszíti el a helyét, az sokáig él. Aki pedig meghal, de nem felejtik el, az halhatatlan.
Még ha fél lábbal a sírban állnék is már, akkor is tanulnék.
Az emberek, ha idősebbek lesznek, és rájönnek, hogy senki se hallgat rájuk, bosszúból gyereket szülnek maguknak, hogy legyen valaki, aki előtt játszhatják a felnőttet és mindentudót.
Bármennyi közös időt szánt is nekünk a sors, egy percet sem akartam veszíteni belőle.
A világ minden kincséért sem cserélném el azt a gyönyört, amit a kínjaim okoznak.