Ritkán gondolunk arra, amink van, és túl gyakran arra, amink nincs. Ez a magatartás több nyomorúságot okozott már az emberiségnek, mint az összes háború és járvány együttvéve.
A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.
Mindenki a maga módján álmodja meg az életét.
Csak a bolondok ugranak fejest az ismeretlenbe.
A mindennapok elviseléséhez szükség van egy bizonyos szintű komolytalanságra.
Egy új ismeretség a legszebb ajándék, amit adhatunk valakinek.