Talán nem is annyira azt kívánja az ember, hogy szeressék, inkább azt, hogy megértsék.
Az ember az álmokból tudja meg, kicsoda is ő valójában.
A vágyaknak, még a legártatlanabbaknak is, az a bajuk, hogy alávetnek másnak, és függővé tesznek bennünket.
A magány társakat keres, és nem kérdezi, ki a társ. Aki ezt nem tudja, az soha nem volt magányos, csak egyedülálló.
Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: „Miért ne?”
Minden őrült bölcsességnek gondolja a bolondságát, és a mások bölcsességét pedig bolondságnak.
Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe.