Az élet, úgy látszik, reménytelenül összekuszált fonalak szövevénye. Az emberek ide-oda rohannak, ismeretlen erők hatására, és fogalmuk sincs, mi célból: mintha csak éppen a sietség kedvéért sietnének.
Az emberek nagyon szeretnek hinni valakiben, valamit várni tőle, ennél csak egy dolgot szeretnek jobban: csalódni benne.
Az emberek mindig keresik az okát az életükben történő rossz dolgoknak. Néha azonban nincs oka.
Nézd meg a naplementét.
Ha már tudod, mi végre születtél, megtudtad magadról a legfontosabbat.
Rengeteg (…) ember van, aki nem tud felejteni, és minden reggel bemagolja gyerekkora, ifjúkora sérelmeit, és húzza maga után, mint egy hosszú sleppet.
A kollégák ostobasága egyszerűvé teszi az életet.