A veszélyek sosem érik utol azt, aki tart tőlük.
A szeretet összegyűlve jószerencsévé válik, a harag összegyűlve balsorssá alakul.
Szeretni annyi, mint feltétel nélkül rábízni magunkat valakire, teljesen odaadni magunkat abban a reményben, hogy szeretetünk majd szeretetet hoz létre a szeretett személyben is.
Két dolog van, amit többnyire csak visszatekintve ismerünk fel. Az ostobaság az egyik. A másik az alkalom, amit elmulasztottunk.
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.
Ha tudsz szeretni, miért várod el, hogy előbb mások szeressenek?