A sötétben bármit el tudunk képzelni, de általában csak a fantomjainkat képzeljük el.
Nem biztos, hogy az fejlődés, ha mindenáron előre törünk.
Nem azt akarja-e mindenki? Megtartani, amit nem lehet? És szabadulni attól, ami nem akarja elhagyni az embert?
Írj dicsérő levelet egy munkáját jól végző közalkalmazott főnökének.
Nem szeretlek (…), de kellesz nekem, és szükségem van rád; szeretem, ha ott szuszogsz az ágyban, mellettem ülsz a televízió előtt, vagy az asztalnál ülve töltöd ki a lottót; és ha ezt szerelemnek hívják, akkor talán mégiscsak szeretlek.
Az ember akkor fedezi föl magát, amikor megmérkőzik az akadállyal.
A szerelem vak, ezért állandóan fehér bottal üti a barátom fejét, nem csoda, hogy a végén belezápult.
