Ha valaki egyszer faképnél hagyja az embert, mindig várja, mikor történik meg újra, míg végül már nem is közeledik senkihez, nehogy idővel fontossá váljon a számára. Így észrevétlenül elveszíthet bárkit.

A sértegetések azoknak az „érvei”, akiknek nincsen igazuk.

Ma mindenki szavaiban képes vagy meghallani a jót. Meg a rosszat is. Csak rajtad múlik, hogy melyik mondatokra figyelsz fel. Csak te lehetsz az, aki megszűröd a hozzád eljutó információt.

Néhány régi seb sohasem gyógyul meg igazán és a legszelídebb szóra is újra vérezni kezd.

A szeretet és a gyűlölet nem ellentétesek egymással. A szeretet ellentéte a közönyösség. A gyűlölet szeretet, amely akadályokba ütközött, s ezért az ellentétes oldalára fordult.

A pillanatért, amikor egy virág kibontja szirmait.

Érdekes világ ez, megvetik, gyűlölik a büszke embert, mégis arra vágynak, hogy valamire büszkék legyenek. (…) Csak a nemakarás elől apad el az idő.

Az élet rövid és kincset érő.

Oly csúnya a halál… és az a rettenetes, hogy a többi ember élve marad.

Az emberek többsége nem tudja értékelni a csöndet. Folyamatos beszédkényszerük van. Beszélek én is, csak jobban szeretem, ha van is valami mondanivalóm.