A tetteink határoznak meg bennünket, nem az, ahogyan a döntéseinket meghozzuk.
Semmilyen álarc sem takarhatja el a szerelmet ott, ahol van, és nem színlelheti ott, ahol nincs.
A szerelem minden pillanatában benne van az elmúlás.
A fájdalomnak az a sajátossága, hogy nem szégyelli ismételni magát.
Hibáink beismerése nem jelenti azt, hogy kudarcot vallottunk. Vállaljuk a felelősséget saját helytelen cselekedeteinkért! A felelősségvállalás nem a kudarc, hanem a lelki érettség jele.
Senkit nem kényszeríthetünk arra, hogy szeressen – senkit, hogy ne szeressen. Senki baján nem segíthetünk, ha képtelen a szeretetre.