Az emberi természet legmélyebb elve a megbecsülés vágya.

Tudni, hogy nem számít, mekkora bajba kerülsz, az a személy el fog érted jönni és kitart melletted – ez a szeretet.

A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.

A boldogság keresése egyéni dolog, nincs rá modell, amelyet másoknak átadhatnánk.

Az igazi szeretet ott kezdődik, ha én tiszteletben tartva elengedem azt, aki szeretne elmenni, bármennyire is fáj nekem.

Nem lehet egészségügyi következmények nélkül napról napra másnak mutatkozni, mint ahogy érzünk, fáradozni azért, amit nem szeretünk, örülni annak, ami bajt hoz ránk.

Inkább kívánok magamnak ezer irigyet, mint egyet, aki szánakozik rajtam.

Nekem állandóan úgy rémlik, hogy a világon sokkal több a tolvaj, mint a nem tolvaj, és hogy nincs olyan becsületes ember, aki legalább életében egyszer ne lopott volna valamit.