Az időzítés minden fontos dolog esetében mindig csapnivaló. (…) A csillagok állása sosem lesz tökéletes, és az élet jelzőlámpái sosem váltanak egyidejűleg mind zöldre. Az univerzum nem esküszik össze ellened, de nem is töri össze magát, hogy minden a legapróbb részletekig passzoljon.
A naplemente is olyankor a legszebb, ha szabálytalan felhők borítják az eget, mert csak így mutatkozhat meg az a sok szín, amelyből az álmok és a versek születnek.
Ha jól megnézzük, minden filozófia ennyi: ködös beszédbe göngyölt emberi értelem.
A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.
Magamba zuhantam, mint a vajas piskóta száznyolcvan fokon.
Ha fejlődni akarunk az életben, meg kell értenünk, mi a különbség „jó” és „jobb” között.
Erőt, bátorságot és önbizalmat nyersz minden olyan alkalommal, amikor valóban megállsz, hogy a félelem arcába nézz – ehhez azonban olyat kell tenned, amit úgy vélsz, nem vagy képes megtenni.
El sem tudtam képzelni, hogy létezhet még olyan dolog a világon, amitől nekem félnem kellene – fizikai dolgoktól semmiképpen. Ez az egyik előnye annak, ha az ember mindent elveszített.
Ha hinnél, tudnád, a Nap nem csak lenyugszik, de másnap újra fölkel.
