A folytonos súrlódás, egymás kínzása jobban összekapcsolja az embereket, mint az egyforma gondolkozás vagy a megbecsülés.
Minden ember úgy van megalkotva, hogy a legmélységesebb titok és talány legyen a többiek számára.
A legközepesebb tehetségű emberek is bizonyos nagyságra tesznek szert a pusztító erejük által.
Az ember megkeményíti magát, mert mások ezt várják el tőle. Azért leszünk magabiztosak, mert valaki bizonytalan mellettünk. Az ember végül is azzá válik, akivé mások szükségletei alakítják.
Isten minden lépésedet végigkíséri, és nyugtalan, mert látja, hogy nem veszed észre az élet csodáját.
A büszkeség tréfa, melynek hallatán a bennünk lakozó idegen előbb-utóbb felkacag.
A külvilág semmit nem jelent számomra, ha nem vagy velem.