Minden sorsdöntő dolog a „csakazértis”-ből jön létre.
Nagy dolgokat tenni nem tudunk, csak kicsiket, nagy szeretettel.
A sokat szenvedő embernek vigasztalásul szolgál, ha tudja, hogy szenvedésének van értelme és célja.
Manapság az emberek nem arra törekszenek, hogy megakadályozzák a bajt, hanem, hogy kikerüljenek belőle.
Igen, mindig a múlt. Ott van az, ami fáj, és amin nem tud túljutni az ember.
Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.
A férfi a táncban és az életben vezet – a nő követi. Ez eddig rendben van. De vezetni csak az tud, aki tiszteli a másik lényét. Tiszteli a szabadságát. És úgy vezet, hogy öröm legyen követni őt.
Az boldog, ki szerelmi csatán pazarolja el életét.