Azokon az utakon gondolkodom, amelyeket életünk során végigjárunk. Miközben a válaszokat keressük, gyakran ösztönösen arrafelé indulunk, ahol több a fény. Pedig néha nem ártana a sötétben keresgélnünk.
A lelki sérülés nem múlik el soha. De hozzáedződik a lélek.
Minél kevésbé vagyunk szavahihetők, annál inkább feltételezzük ezt másokról is.
Még a szánakozást is lehetetlenné teszi az aljasság ezen a világon.
Minden az időzítésen múlik. Egy másodperc, egy perc, egy óra mindent megváltoztathat. Annyi minden múlik ezeken a dolgokon – apró kis pillanatok, amelyek az életet alkotják.
Sértés ellen van védekezés; a részvét ellen nincs.
Ha élni akarsz, egy dolgot meg kell tanulnod: fogadd el a dolgokat úgy, ahogy vannak, és fogadd el önmagad úgy, ahogy vagy.