A külső pörgés mindig az önmagunktól való menekülés biztos jele.
Ments meg, Uram, a barátainktól, az ellenségeinkkel majd magunk is elbánunk.
A derű az élők halhatatlansága.
Nem pára volt ez a szerelem, amelyet a napfény szétoszlat; nem is homokba rajzolt képmás, amelyet elmos az eső. Márványkőbe vésett név volt ez, amely csak a márvánnyal együtt enyészik el.
Én soha nem bocsátottam meg senkinek semmit. Ez nyilvánvalóan jellemhiba, de a fenébe, mindenkinek kell legalább egy.
Azt hiszem, az agyam sosem fog jól működni. De legalább szép vagyok.