Néha úgy érzem, az élet egy átverés.
A szerelem először gyönyört ad, de végül csak fájdalmat a szívnek.
Csak a nagy emberek kiváltsága az, hogy nagy hibáik legyenek.
Lassan haladok, de sosem hátrafelé.
A fájdalom hullámai, amelyek idáig csak körbemostak, most feltornyosultak, átcsaptak a fejem fölött, lerántottak a mélybe… És nem is jöttem föl a felszínre többé.
Kell valaki, aki vigyáz rád. Aki gondoskodik rólad, hogy minden rendben legyen. És az a valaki én akarok lenni.
Magad is örök változás vagy. Miért kívánnád a többiektől, hogy olyanok maradjanak, amilyennek megszeretted őket?
Vigyázz azokkal, akik azt hangoztatják, mennyire őszinték!