A gondolat, akár kimondják, akár nem, valóságos dolog, és ereje van.
Mi haszna, ha az egész élet azzal telik el, hogy a sorsunkkal harcolunk? (…) Nem egyszerűbb elfogadni azt, ami van? Azon belül mutatni meg, hogy mit érünk?
A fájdalom olyan, mint a részeg vendég: mindig visszajön még egy utolsó összeborulásra.
El kell felejtenünk a napok és az órák fogalmát, hogy jobban odafigyelhessünk a percekre.
A boldogság a magasságban lakozik, de elérheted, ha akarod.
A rabságnak is vannak hétköznapjai, sőt, az igazi rabság csupa szürke hétköznap tulajdonképpen.