A kiejtett szó gyakran olyan, mint az eldobott kő, többet vissza nem fogható, és a repülés irányán már változtatni nem lehet.
Attól, hogy eddig minden ember meghalt, nem biztos, hogy ezután is minden ember meg fog halni.
Néha a legszebb és legkifejezőbb szemek mögött van a legnagyobb üresség. És egy vaksi, hunyorgó tekintetből árad a lelki gazdagság és a jóság.
Az idő múlása arra szolgál, hogy az ember lehetőséget kapjon a fejlődésre, hogy bölcsebbé váljon, kiteljesítse önmagát.
A barátság olyan, mint a hegedű, húrjait nem szabad könnyekig feszítenünk!
Az emberek hajlandóak küzdeni azért, amit a sajátjuknak gondolnak, még akkor is, ha tolvajlással jutottak hozzá.