Az élet olyan, mint egy szoba, amely eleinte csupa nyitott ajtóból áll, de ezek fokozatosan bezárulnak előttünk, ahogy öregszünk.
A halál elveszi az élet ízét, ám az élet fontosabb, mint a halál.
Lehet, hogy túl erősen öleltem. De muszáj volt. Mert senkinek sem akartam odaadni.
A magány olyan kert, amelyben elszárad a lélek; az itt termő virágoknak nincs illatuk.
Meg kell tanulnunk nevetni a dolgokon.
A múlt és a jövő csak az emlékezetünkben él. De a jelen pillanat túl van az időn: maga az Örökkévalóság.
A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.