Mi értelme a végtelen életnek, ha hiányzik belőle a szeretet?
Nagy úr a félelem, nincs olyan kőkemény szándék, amit meg ne puhítson.
A szív jó tanácsadó lehet, de csak annak, akinek sok a vesztenivalója.
Félek, hogy ha megvalósítanám az álmomat, már nem lenne miért élnem. (…) Félek a nagy csalódástól, és inkább csak álmodom az egészről.
Az igazi felismerés mindig belülről jön, nem kényszeríthető rá a másikra. Csak a „belátásból” fakadó tudás az igazi.
A „bárcsak”-kal kezdődő mondatok általában azokra jellemzők, akik mindig másokat hibáztatnak a helyzetükért.