Ne féljenek a tökéletességtől! Sosem érik el.
Akinek mindene megvan, az nem hall meg semmit…, de akinek semmije sincs, az még a légyzümmögésből is reményt kovácsol.
Csak az állja ki a próbát, aki rááll, hogy kipróbálja.


Hetvenéves korban már csak egyvalamitől fél az ember: hogy még sokáig kell élnie.
A kikényszerített tiszteletben mindig félelem van.
Jó vége csak annak lehet, ami azelőtt egyfolytában rossz volt. Akkor mégis jobb, ha valaminek csak a vége rossz.
A sors megtanított rá, hogy sosem szabad feladni a reményt, ám túlzott mértékben hinni sem ajánlatos benne. A remény olykor kegyetlenül hiú és vak.