A férfira két fogyatékosság jellemző: a szerénység és a nő.
A sérült gyöngyszemet ki lehet csiszolni és visszanyerheti eredeti fényét, de a könnyelműen kiejtett szónak nincsen orvossága.
Ha elveszítjük azt, akit szeretünk, lelkünkben csak a sebhely krátere marad, a szenvedés.
Érezhetném úgy, hogy az élet igazságtalan volt velem, mert elvette tőlem azt, ami a legfontosabb: a szerelmet. De más nők is léteznek, és minden szerelmi bánat elmúlik egyszer.
Talán nem is attól vagyunk azok, akik vagyunk, hogy mit teszünk nap mint nap; ennél sokkal többet számít, hogy mire vagyunk képesek akkor, amikor senki sem számít rá.
A magányban mindenre szert tehetünk, csak jellemre nem.