A sors csodálatos kártyakeverő.
Tudod, ha engem a kútba löknek, még le sem értem a fenekére, de már zuhanás közben azon gondolkodom, hogyan fogok én innen kijutni?!
Mint a szerelem, a magánélet is akkor a legnyilvánvalóbb, amikor nincs.
A gyűlölet sav, amely felemészti a lelket, teljesen mindegy, hogy az ember maga gyűlöl, vagy őt gyűlölik.
Ami szeretetből lesz megtéve, mindig jón és rosszon túl történik.
Szerettem volna törni-zúzni, amíg a világ nem tükrözi a bennem uralkodó káoszt.
Sorsunk az lesz, amelyet kiérdemelünk.
A mély gyász, amelyet egy szeretett lény halálakor érzünk, abból a megérzésből fakad, hogy minden egyénben rejlik valami leírhatatlan, valami, ami csak rá jellemző, és ezért teljességgel pótolhatatlan.