Olyan lapokra tettem fel az életem, amelyekről azt sem tudom, hogy egyáltalán benne vannak-e a pakliban.
Eszembe jutott a mondás, hogy két ember társaság, de három már tömeg, bár az én esetemben ez nem volt egészen igaz, mert nekem már a kettő is sok volt.
Nem hiszem, hogy könnyebb lesz valaha is. Csak hozzászoksz az ürességhez, a veszteséghez, és megtanulsz vele élni.
A Fájdalom az egyetlen nemesség,
amelyet sem Pokol, sem Föld nem marhat el.
Kimondani ráérünk, hallgatni soha.
Csak az ismeretlentől fél az ember. De aki szembeszáll vele, annak már nem ismeretlen.
Néha félek. Azoktól a pofáktól, akiknek minden mindegy, muszáj az embernek félnie.
Az igazi bölcsek nagyságára gondolt. Bölcsekre, akik egész életükben kerestek egy választ, ami nem létezik, és amikor ezt megértették, nem gyártottak hamis magyarázatokat.
