Az ember nem azt szereti, akit akar, hanem akit tud.
Még azt sem tudjuk a halálról, hogy vajon nem a legnagyobb jó-e, mégis úgy félünk tőle, mintha biztosan tudnánk, hogy a legnagyobb rossz.
Az érzéki gyönyör a lelkek egyesülése nélkül mindig állatias volt, és az is marad: nyoma sincs utána az emberben valami nemesebb érzelemnek, inkább a megbánásnak.
Mint bármi más, a hazugság is egyre könnyebb, ha az ember rendszeresen gyakorolja.
Az életnek, a jó életnek, a príma életnek az az alapelve: „Miért ne?”
A gyerekek hajlamosak az első húsz évben fárasztóan kiborítani, a második húszban lekezelni szüleiket.
Minden változik, és mégis: minden marad a régiben.