Hogyan tudnék

Mindenki a saját szintjén nyomorult

Vannak furcsa barátságok: a két barát szüntelenül marakodik, egész életükben így élnek, de elválni mégsem tudnak.

Egyesek hajlamosak elfelejtkezni arról, akivel mindennap találkoznak, sokkal inkább, mint bárki másról.

Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.

Az, hogy a fájdalom jön, majd elvonul, csak látszat. Valójában olyan, mint a cölöp: néha kilátszik, néha elfedi a víz, de mindig jelen van.

Ha az asszony féltette az urát, megleste hova vizel az ura, utánna annak a közepébe leszúrt egy gombostűt. Ezután bátran ereszthette bárhová, mert nem volt ereje se kedve senkihez és semmihez. Ezt csak akkor lehetett feloldani, ha a férfi a felesége mellé feküdt, aki előtte beszúrta a tűt az ágyba.

Igazi arcunk szemmel nem látható. Csak szívvel, néha.

Bármilyen tánc során, amelynek örömmel átadjuk magunkat, agyunk elveszti a kontrollt, és testünket a szívünk irányítja tovább.