Ha egy sötét erdőtől félsz, bele kell menni a sötét erdőbe. A félelemmel szembesülni kell. Ez tényleg használ valamit. Mert, mint mondják, az ember a saját képzeteitől fél.
Tudod, akkor veszíted el igazán az embereket, amikor elmúlik a fájdalom.
Mindent könnyebb megtanítani, mint azt, hogyan legyen az ember… boldog.
Nem a hang hiánya, hanem énünk hiánya a csend.
Milyen parányi része az életünknek, amit csinálunk vagy amit mondunk. A valódi életünk a gondolatainkban zajlik, és azt nem ismeri más, csak mi.
Az ember először attól fél, hogy meghal, aztán attól, hogy mégse.