Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem.
Mindig megpróbálunk híveket toborozni a mi univerzum-magyarázatainknak. Úgy véljük, hogy minél többen hiszünk ugyanabban a dologban, attól majd valósággá válik. De ez úgy, ahogy van, nem igaz.
A valódi szeretet nemcsak elismeri, hanem bátorítja is a társ egyéniségét, még az elválás kockázatát is vállalva.
Az elme szörnyetegei sokkal rosszabbak azoknál, amelyek valóban léteznek. A félelem, kétség és gyűlölet több embert pusztít el, mint a fenevadak.
Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.
Az ijedelem a bátorság előfeltétele.
Felesleges irigykedni, felesleges azt hajszolni, amivel nem rendelkezel. Inkább úgy kell viselkedned, mintha mindened meglenne; a lényeg az, hogy csinálj úgy, mintha már eleve minden a tiéd lenne.
Az élet nem az, amit az ember átélt, hanem az, amire visszaemlékszik, és ahogy visszaemlékszik rá, amikor el akarja mesélni.