Vannak az életben olyan álmok, amelyek ébredés után is a beteljesültség érzésével töltenek el minket: ezek miatt érdemes élni.
Aki nem tud hinni, az vár. Aki hisz valamiben, az indul.
Ha elfelejtünk álmodni, azt is elfelejtjük, milyen az élet.
Az olyan ház, amely belülről repedezik, előbb-utóbb összedől.
Mindig látjuk, melyik lenne a legjobb út, de mindig azon az úton járunk, amelyikhez hozzászoktunk.
Aki reményből él, éhen hal.
Mindannyian tartozunk annyival a szeretetnek, hogy megengedjük neki: olyan formában nyilvánuljon meg, amilyenben akar.