Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát.
Az embereknek igenis szükségük van a kritikára, ha már önkritikájuk nincs.
Minden bajra két orvosság van: az idő és a csend.
A félelem olyan, mint a tűz; ha uraljuk, főzhetünk vele, de ha nem vigyázunk vele, eléget minket.
Mindenkinek meg kell harcolnia a saját harcát, ha élni akar, ez a természet törvénye.
Oly erősen, oly gyötrőn kívánhat valamit az ember, hogy a beteljesülésnek már nem örvendünk: túlságosan sok lelkierő ment rá.
Onnan tudod, hogy valaki szeret, hogy az ő társaságában szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.