Az embernek szüksége van a benne rejlő rosszra, hogy elérhesse a benne rejlő jót.
Soha nem létezett semmiféle „azok a régi szép idők”, mindig is csak a mindennapok voltak.
Az egyetlen élet, amit élni érdemes, az, amelyben nem állítunk magunk elé határokat. Ki kell tárni az ablakokat, és kidobni rajta minden gátat, tétovázást.
A gyertya másoknak világít, és önmagát emészti fel! Semmit sem felejtenek el az emberek olyan hamar, mint a jót, amit másoktól kaptak.
A boldogtalanság pillanataiban az ember abban keres vigaszt, hogy bánatát összeköti mások bánatával.
Amikor a kút kiszárad, megismerjük a víz igazi értékét.
