Az ember élete csak akkor értelmes, ha szolgálatnak fogja fel.
Sehol nem akarok lakni. Gyűlölöm a lehorgonyzott hajókat és a kikötőket. Én a tengerre akarok kifutni. (…) Az életre akarok rátalálni.
Elképzelem, milyen érzés lehet, ha olyasvalaki érint meg, aki annyira szeret, hogy nem bírja nézni, hogy elaludtál. Hozzád ér, te pedig arra ébredsz, hogy keze a szíveden van.
Mikor jégeső esik, a fejszét az udvar közepébe kell szúrni, hogy elálljon.
Az ember arra éhes, hogy úgy szeressék, ahogyan van.
A sírás az élet nehéz perceiben olyan, mint a májusi eső a szomjas földnek.