A kifogás, hogy „én már csak ilyen vagyok”, egy nagyon költséges életmód jelszava.

Nincs a világon olyan szeretet, amely teljességgel érdek nélkül való. Akármilyen keveset, de várunk valamit viszonzásul azért, amit adunk.

Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb, sokszor kellemetlen igazságát, vagyis ha nem őszinte tükör – akkor ő nem a te igazi párod.

A szerelemben soha sincs szükségünk meggyőződésre, sohasem várunk bizonyítékokat. Mindaz, ami nem hódolat és hűség, nem szerelem.

Az élet tisztelete azt jelenti, hogy a születés és a halál végpontjai között úgy bánunk egymással, hogy érdemes legyen a világon élni.

Ha valaki mindenáron el akarja érni az anyagi világtól való szabadságot, ennek az akarásnak is a rabjává válhat.

Nem kell hozzányúlni a bálványokhoz: a kezünkön marad az aranyfesték.

Csakis azt a szerelmet mondhatjuk szerelemnek, amelynek a végén a halál várakozik.