Mindenkiben benne lakozik valami vad és törvényszegő fajtája a vágynak, még bennünk is, akik látszatra nagyon is mértékletesek vagyunk: álmainkban mutatkozik ez meg világosan.
A gondviselés nagyon takarékosan bánik a nagy emberekkel. Nem pazarolja, nem tékozolja el őket. A kellő pillanatban küldi, a kellő pillanatban visszavonja őket, és csak oly események felett teszi őket úrrá, amelyekre rátermettek.
A pokolba vezető egyik út jó szándékokkal van kikövezve, csak hosszú. A gyorsabb útvonalat a tudatlanság köve borítja, ebben pedig azok az okosak a legjobbak, akik nem akarnak tudomást venni róla.
A legjobb környezet is börtönnek tűnik, ha nem áll módunkban tetszésünk szerint elhagyni.
Az iskolának nevezett hely nem ad választ a nagy kérdésekre, egyedül abban segít, hogy elfogadjuk őket az élet valóságaként.
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
A boldog emberek nem sokat tudnak az életről. A fájdalom az emberek nagy nevelője.