Minden elmúlik, ahogy a víz is elfolyik, ahogy a szív felejt.
Semmi siránkozás sem tud hozzátenni egyetlen percet sem az életéhez, nem ad több szívverést, lélegzetet sem.
Csak mert az ember nagyon szeretne valamit, attól még nem válik valóra.
Tudni a nem-tudást, ez a legbölcsebb.
Még ha ez az élet nem is az, amit szeretnék, attól még igenis lehet értékes.
Az éhezésnél, a szomjazásnál, a munkanélküliségnél, a szerelmi bánatnál, a vereségnél – mindennél – rosszabb, ha úgy érezzük, hogy senkit, de senkit nem érdeklünk.
Minden érzék, amelynek a birtokában vagy, a változások követésének eszköze.
Miben tévednek hát az emberek, noha mindannyian a boldog életre vágynak? Abban, hogy a rávezető eszközöket fogadják el helyette, s mialatt keresik, menekülnek előle.
Ne kövesd el azt a hibát, hogy mindenkit a saját mértékeddel mérsz.