Barátainkban kételkedni: nagyobb szégyen, mint csalódni bennük.
Mi magunk vonzzuk magunkhoz, saját életünkbe azt, ami gondolatainkban már megtörtént.
Hiszem, hogy bármit is teszünk az életünk során, akár jót, akár rosszat, azt végül mindig visszakapjuk valahogy. De a megátalkodott gonoszságot kamatostul.
Sok embernek adtam esélyt… De egy idő után elfogy az ember bizalma.
Valamely kedvelt állatunkat csak szűk korlátok közt bírjuk boldogítani. Így áll ez az embernél is: az egyénisége eleve kiszabja lehető boldogságának a mértékét.
Mindenkinek csak annyi boldogság jut részül, amennyit viselni méltó.
Mindkettő – ami elől menekülsz és ami után vágyódsz – benned van.