Néha meg kell szabadulni a nők társaságától, meg a férfiakétól is, és meghallgatnunk egy elfuserált öregember szavait.
Nem tudtam a szememnek parancsolni. Néztem őt, néztem, és örömöm telt abban, hogy nézhetem, fájdalmas nagy örömöm. Úgy voltam vele, mint a szomjan haló ember, aki végre kutat talál, s bár tudja, hogy a kút vize mérgezett, mégis nagy kortyokkal iszik belőle.
A boldogság vágykép – ezért mindenkinek mást jelent, mivel mindannyian másképp gondolkodunk.
Akit az istenek el akarnak veszejteni, annak először elveszik az eszét!
A tapintat nem egyéb, mint hallgatólagos megegyezés, hogy nem gyomlálgatjuk egymás hibáit, hanem szemet hunyunk fölöttük.
Nem az a fontos, hogy velünk mit tesznek, hanem az, hogy mi mit teszünk.